Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Kultúra

Az eozin feltáruló titka

  • Szabó Sára
    Bizonyos dolgokról dagadó mellkassal mesélünk egy külföldi ismeretlennek. Kincsekről, amiről minden magyarnak van saját sztorija, ezáltal a tiéd, miénk, kapocs az ország legkülönbözőbb pontján élők között. Sorozatunkban a nemzeti értékpiramis csúcsáról szemezgetünk, hogy bemutassuk a legizgalmasabb történeteket.
    Bizonyos dolgokról dagadó mellkassal mesélünk egy külföldi ismeretlennek. Kincsekről, amiről minden magyarnak van saját sztorija, ezáltal a tiéd, miénk, kapocs az ország legkülönbözőbb pontján élők között. Sorozatunkban a nemzeti értékpiramis csúcsáról szemezgetünk, hogy bemutassuk a legizgalmasabb történeteket.

    Nincs lélek országhatáron belül, aki ne hallott volna a magyar ipartörténet sztárjáról, a Zsolnayról. Sértő lenne csak annyival letudni, hogy a Zsolnay porcelán. Hiszen a márkanév ennél sokkal, de sokkal több. Művészeti érték. Hagyomány. Állandó megújulás. Egyedi technológia. Páratlan esztétikum. Megkerülhetetlen kulturális kincs. A magyarság egyik csúcsteljesítménye. Meglepődnénk, hogy honnan indult a hírnév: elszegényedett fazekasoktól, akiket majdnem összeroppantott a piaci verseny. A gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát 1852-ben Zsolnay Ignác igazgatta. Akárhogy igyekeztek, a kézi erőre berendezett manufaktúra nem tudta felvenni a kesztyűt a kereskedelmi tömegárukkal. Ehhez a harchoz se pénzük, sem gépeik nem voltak, kőedényeikkel, épületkerámiáikkal és vízvezetékcsöveikkel csupán a helyi piacot tudták kiszolgálni. A mindössze tíz fős üzemet Ignác öccse, Zsolnay Vilmos mentette meg az elárverezéstől, ezzel el is indult a gyár a világhírnév felé.

     

    Vilmos igazi művészlélek volt. Ha 1863-ban nem tesz eleget édesapja kérésének, és veszi át a gyárat, festő lett volna belőle. De milyen szerencsések vagyunk, hogy Vilmos letette az ecsetet. A Zsolnaynak épp az ő nyughatatlan kíváncsiságára, és vállalkozókedvére volt szüksége.

    „Ha nem tudunk bekapcsolódni a kerámia tömegtermelésbe, legyünk egyediek manufakturális keretek között"

    – járhatott a nagyiparos fejében, amikor nekiállt különféle agyag- és mázfajtákkal kísérletezni. Töretlen munkájának gyümölcse az úgynevezett porcelánfajansz, és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. Ki mondhatja el magáról, hogy feltalált egy színt? Zsolnay Vilmos, aki közreműködött a rózsabogár zöldtől az aranyig színjátszó kerámiamáz, az eozin kidolgozásában is. A fémlüszteres máztechnika készítésével nem untatnálak, kedves olvasó, maradjunk annyiban, hogy iszonyatosan bonyolult elkészíteni. Éppen ezért hamisítani teljességgel lehetetlen. Ha azonban megszállt volna Zsolnay Vilmos szelleme, és nekiállnánk otthon előállítani az eozinmázat, van megoldás. A receptet ugyanis bárki meglesheti, aki egy kicsit is figyel…

    Jó időben, jó helyen kell lenni, ennyi a titok!

    Célhelyünk a pécsi Zsolnay-negyed mellett található Zsolnay-mauzóleum. Az építmény a város – hanem az ország – egyik legmisztikusabb látványossága. A kápolnát, a nem titkoltan szabadkőműves kötődésű Zsolnay Vilmosnak építtette fia, halála után. Tagadni nehéz volna, hiszen a hely csak úgy hemzseg a szabadkőműves szimbólumoktól: tele van rejtélyes feliratokkal, jelképekkel, titkos jelentéseket őrző díszítéssel. És nem csak a belső tér izgalmas: a mauzóleum alaprajza és kialakítása is különleges. Madártávlatból egy kelyhet formáz az építmény, ezzel utalva a Szent Grálra. A legizgalmasabb rejtély azonban az eozinmáz legendája. Úgy tartják, hogy a téli napforduló idején beáramló fény felfedi a gyár évszázadok óta féltve őrzött, világhírű eozinmázának titkos receptjét. A többit pedig már sejthetik a Da Vinci-kód rajongók: sietni kell, mert a csoda hamar véget ér! A mauzóleum ablaka déli tájolású, mely úgy lett kialakítva, hogy a napforduló idején süssön csak át rajta a nap, sugaraival elérve az oltáron elhelyezett feszületet. Vagyis az év legrövidebb napján a célkeresztszerű kis ablakocska megvilágítja a különleges mázat, melyen szétszóródnak a fénysugarak, a csoda pedig feltárul, mindössze 15 percre, hiszen ahogy a nap tovább áll, az írás is eltűnik. Ám te, kedves olvasó, inkább ne várd meg az újabb téli napfordulót, látogass el a Zsolnay-mauzóleumba mielőbb, és csodáld meg Zsolnay Vilmos gyönyörű eozin szarkofágját!