Bánya, barlang, gyémánt: túra Tatabányán és környékén

„A magyar Ruhr-vidék”: így hívták a 19. század végén, a 20. század elején a mai Tatabányát és környékét. Nem sokkal korábban fedezték fel itt a nagy szénlelőhelyeket – úgy számoltak, hogy a földben nyugvó készletek száz éven át elegendőek lehetnek –, és hamarosan komoly bányászati fejlesztések indultak. Az első csille szenet 1896-ban emelték ki a földből, és ezután Bánhida, Alsógalla és Felsőgalla település élete jelentősen megváltozott, a környék ipari központtá fejlődött. Alsógalla mellett létrejött Alsógalla-bányatelep, amelyet 1903-ban már Tatabányának neveztek. A négy település végül 1947-ben egyesült, megalkotva Tatabánya várost, Komárom-Esztergom megye mai székhelyét. Ez az egyik legkomolyabb bányászmúlttal büszkélkedő magyar város – bár bányászati tevékenység jó ideje nem folyik már itt –, ráadásul gondosan őrzi hagyományait. Ennek egyik bizonyítéka az országban, sőt nemzetközi szinten is egyedülálló Bányászati és Ipari Skanzen. A Tatabányai Múzeum tagintézményében megnézhetjük Tatabánya legrégibb bányászati műemlékét, az 1907-ben termelésbe lépő I/a akna restaurált tornyát, de megtaláljuk itt egy régi bányaüzem teljes épületegyüttesét, berendezett irodákat, szabadtéri gépbemutatót és egy bejárható bányatérséget is. Hogy időutazásunk még teljesebb legyen, a skanzenben felépítették az egykori tatabányai bányászkolóniák jellegzetes lakó- és középületeit is: a két régi kolóniaház, a tisztviselői ház és a régi iskola a kiállítóhely legnépszerűbb attrakciói.  Aki még kortárs művészeti élményre is vágyik, a skanzenben megnézheti a korábbi nemzetközi fémszobrász szimpóziumokon készült alkotásokból berendezett szoborkertet – a különleges szobroknak jobb helyet keresve sem találhattak volna ennél az izgalmas és autentikus ipari környezetnél.

A skanzen után érdemes túrabakancsot húzni vagy autóba pattanni, és felmenni a város fölött található Gerecse Kapuja Látogatóközponthoz. Innen több izgalmas élmény elérhető. Pár lépés sétával elérhetjük például a millennium alkalmából állított turulszobrot, amit érdemes ilyen közelről is megnézni – meglepően nagy és impozáns. A körülötte kialakított turulszobor-tanösvényen számos érdekességet tudhatunk meg a hasonló tematikájú hazai műalkotásokról. Innen öt perc gyaloglás a magyar insta oldalak egyik sztárja, a Szelim-barlang, amelyet a régészeti leletek alapján már az ősember is használt. A két helyen is beszakadt tetejű barlang szájából hosszasan nézelődhetünk: Tatabánya itt szó szerint a lábaink előtt hever! A barlang tényleg különleges képződmény, nem véletlen, hogy a filmesek fantáziáját is megmozgatja – itt forgatták többek között a Vaják (Witcher) című sorozat egyes jeleneteit.

Ennyi kaland után igazán megérdemli az ember, hogy egy kicsit megpihenjen. Ha a szusszanást összekötnénk némi evéssel is, akkor sem kell messzire mennünk. Korgó gyomrunkat megtölthetjük a látogatóközpont közelében nyitva tartó büfék valamelyikében, de ha rendesebben nekiülnénk, a Gerecse Kapuja épületében lévő Walter éttermet ajánljuk. Hangulatos belső tér, szezonális konyha, kedves kiszolgálás, és egy nagy kedvenc, a „Gerecse ajándéka”, más néven szarvaspörkölt szalonnás-juhtúrós galuskával

Ha lemozognánk a kiadós ebédet, vagy csak nagy a meleg, még érdemes ellátogatnunk a Gyémánt Fürdőbe, amely igazi családbarát intézmény. A felnőttek a szaunavilágban és az 50 vagy 15 méteres medencében lazíthatnak-sportolhatnak, míg a legkisebb gyerekeket bébimedencék és bébiételek várják, a nagyobbaknak pedig ott a gyerekparadicsom, a rengeteg csúszda, a szuper játszótér – innen igazán nem lesz könnyű hazacsábítani a lurkókat. Ebben talán egy jó fagyi segíthet: a nap zárásaként iktassunk be egy látogatást a város egyik legjobb fagyizójába, a Caramellóba, ahol nemcsak a különösen kedves kiszolgálás, de a mindig megújuló „fagylaltlap” is emlékezetes lesz. Mi legalábbis nagyra értékeljük azokat a helyeket, ahol a tulajdonos láthatóan örökké újabb és újabb finomságok megalkotásán töri a fejét.